Kinek és miért van szüksége iskola előkészítő foglalkozásra?

Ma már egyre több fejlesztő foglalkozás létezik, szülőként nem könnyű feladat ezek között eligazodni. Felmerülhet a kérdés, hogy erre valóban szükség van-e vagy csak egy felkapott dolog lenne iskola előkészítésre járni, hiszen valahogy a legtöbben kijárják az iskolát.

Elsőként azt kellene tisztázni, hogy mi az iskolaérettség és mikor tekintjük éretlennek a gyermeket, arra hogy iskolába kerüljön.

Az iskolaérettség fizikai és pszichés alkalmasságot jelent az iskolai elvárásoknak való megfeleléshez. A gyermek akkor fogja sikeresen venni az iskola által támasztott követelményeket, ha a képességek megfelelő fejlettségi szintjével rendelkezik. Ebből következik, hogy ha valamelyik területen azt tapasztaljuk, hogy az életkora alapján elvárható fejlettségi szinttel nem rendelkezik, idegrendszeri éretlenségről beszélhetünk.

Az éretlenség különböző tünetekben nyilvánulhat meg. Megjelenhet a mozgás területén, a beszéd területén, a kognitív területeken de a pszichés-szociális területen is.

Az idegrendszeri éretlenség tünete lehet, ha a gyermek ügyetlen a mozgásos játékokban, sokat esik, ha fokozott a mozgásigénye (hiperaktív), ha kerüli a mozgásos játékokat, ha megkésett a beszédfejlődése, ha ügyetlen a kéz finommozgása, ha gyenge a figyelme, ha nehezen kontrollálja a viselkedését, de az is ha az emlékezete, gondolkodása, téri tájékozódása gyengébben működik, illetve ez megnyilvánulhat különféle magatartási és viselkedési problémákban is.

Legyinthetnénk, hogy ugyan miért baj az, ha a gyerekünk nem mindenben ügyes, attól még tudja majd teljesíteni az iskolai feladatokat. A valóság az, hogy ha van olyan terület, ami elmaradást mutat, akadályozni fogja valamely másik területnek a gördülékeny működését. Ezt a folyamatot a legjobban a tanulás piramis szemlélteti. 

Alapvetően a piramis azt mutatja be, hogy mennyi képességterületnek kell jól működnie ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a mindennapi kihívásoknak és hatékonyak lehessünk a hétköznapok során.

A gyermekek fejlődését legegyszerűbben úgy képzelhetjük el mint egy ház építését. Először kell egy biztos alap, erre kerülnek rá a téglák, és végül a tető, ami jelen esetben az iskolai tanulás. A ház csak akkor lehet stabil, ha az alapokban nincsenek hiányosságok, hézagok. A gyermekek esetében az első szint a központi idegrendszer, majd a feldolgozó szenzoros rendszerek, tehát a látás, tapintás, hallás, egyensúlyozás, szaglás, ízlelés. Erre épülnek a további képességterületek, majd a tető az iskolai tanulás. Az egyes szintek hierarchikusan épülnek fel és kölcsönösen hatnak egymásra, így ha egy alsóbb szint nem jól működik, a felsőbb szinteken is probléma fog mutatkozni, mely leginkább az összetett folyamatokban, az olvasás-írás tanulás során mutatkozik meg leggyakrabban.

Ezeket az alapokat segítenek újraépíteni, stabilizálni az idegrendszerfejlesztő mozgásterápiák, ahogy a TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) is.

Nézzünk néhány példát az összefüggések megértése érdekében. Az a kisgyerek, aki nem jól dolgozza fel a környezetből származó ingereket, nem is fog tudni jól reagálni rá. Például ha a taktilis (tapintásos) ingerekre túl érzékeny, zavarhatja a ruhájában a cimke, varrás. Ez az állandó zavaró érzés elvonja majd a figyelmét arról, amire valójában koncentrálnia kellene az iskolai tanórán vagy az óvodai foglalkozáson. Eredményképpen lemarad, nem készül el a feladatával, esetleg bohóckodni kezd. És máris egy viselkedésbeli probléma alakul ki az inger nem megfelelő feldolgozásából.

Ha a gyermek nem tudja biztosan melyik a jobb és a bal keze, vagyis nem tud megfelelően tájékozódni a saját testén, ezáltal a térben sem, akkor a síkban vagyis a papíron sem fog tudni. Ez pedig biztosan a betűk irányának tévesztését fogja okozni, hiszen ennek a területnek kell jól működni ahhoz, hogy meg tudja különböztetni pl. a b-d betűket egymástól.

Ha azt látjuk, hogy egy gyermek olyan kis ügyetlen a labdás feladatokban, akkor a szem-kéz koordinációjával lehet gond, ami pedig előfeltétele a gördülékeny írástanulásnak, hiszen ahhoz, hogy egy nagyon kicsi vonalközbe olvasható betűt tudjon majd leírni megfelelő finommozgásra és mozgáskoorrdinációra van szükség. Ha nem elég értett a kéz finommozgása, vagy a szem-kéz koordináció, az írás kicsúszhat a sorból, a betűk torzulhatnak, olvashatatlanok lehetnek. Az iskolai tanulás tehát csak akkor lehet sikeres, ha a gyermek az egyes képességterületeken életkorának megfelelően fejletten, iskolaéretten kezdi meg tanulmányait.

Az óvodai és az iskolai elvárások között hatalmas szakadék tátong, amin pedagógusként, szülőként valahogy át kell segíteni a gyerekeket. Fontos tény, hogy az iskolára való érettség, az nem egyik napról a másikra történik meg, hanem egy folyamat eredményeképpen. Ebben a folyamatban fontos szerepe van a szülőknek, a gyermeket körülvevő pedagógusnak és ebben tud segíteni egy “jó” iskola előkészítő foglalkozás is.

Az, hogy milyen a jó foglalkozás, az nem egy standard dolog. Ezt mindig egyénre szabottan, adott kisgyerekre vonatkozóan határozzuk meg. Egy részletes állapotfelmérés segít feltárni, hogy a gyereknek ha van, milyen területen van elmaradása az életkor átlaghoz viszonyítva, mely területek erősítése szüksége az iskolakezdésig.

Ez alapján határozzuk meg azt is, hogy kinek milyen az ideális fejlesztés. Lehet, hogy valakinél csak a “jéghegy csúcsán” kell dolgozni és bizonyos kognitív területeket, vagy a beszédben megnyilvánuló hanghibákat kell javítani, de lehet olyan is, akinek komoly hiányosságaik vannak az alapokban. Akár az ingerek feldolgozásában, akár a viselkedés-szabályozásban, együttműködésben, feladattartásban, kudarctűrésben stb, akkor biztosan elképzelhetetlen a fejlesztés idegrendszer fejlesztő mozgásterápia nélkül. A figyelem, az érett feladattartás, a viselkedésünk kontrollálása az alapja mindennek és ezek nélkül nem lehet sikeres a tanulás.

A feltárt fejlesztendő területek alapján állítjuk össze a lehető leghatékonyabb fejlesztési tervet, ami pontosan olyan feladatokat fog tartalmazni, ami az adott kisgyermek fejlődését szolgálja. A hatékonyság abban áll, hogy az ő problémájára vagy az adott gyermekcsoportra lett megtervezve a foglalkozás anyaga.

A végső konklúzió tehát, hogy iskoláskor előtt egy évvel (ha bárki problémát észlel, akkor hamarabb is) érdemes készíteni a gyermekről egy komplex állapotfelmérést, hogy tisztában legyen a szülő azzal, hogy ez alatt az egy év alatt szüksége van-e a gyermekének plusz segítségre azon túl, amit az óvodában kap, vagy amit ő ad neki. Ha úgy látjuk, hogy igen, akkor olyan foglalkozást kell választani, ami a gyereknek a hiányosságait hivatott pótolni. Ha az alapokban van probléma, nem lesz elegendő csak egy kognitív területeket célzó foglalkozás, az idegrendszer fejlesztését célzó mozgásterápia is a program része kell, hogy legyen a kívánt eredmény elérése érdekében. 

További bejegyzéseink